Az OAuth-tal egy alkalmazás a jelszavad nélkül, csak a kért jogosultsággal fér hozzá egy másik szolgáltatáshoz.
Az OAuth egy nyílt szabvány a hozzáférés átadására. Segítségével egy alkalmazás a felhasználó nevében férhet hozzá egy másik szolgáltatásban tárolt adatokhoz úgy, hogy a felhasználó jelszavát soha nem kapja meg. Ma szinte mindenhol a 2012-ben szabványosított OAuth 2.0 változatot használják.
A folyamat lényege: az alkalmazás átirányít a szolgáltató (például a Google) bejelentkező oldalára, ott te belépsz és jóváhagyod a kért jogosultságokat, a szolgáltató pedig egy hozzáférési tokent ad az alkalmazásnak. Ezzel a tokennel az alkalmazás csak azt éri el, amire engedélyt kapott, és a hozzáférést bármikor visszavonhatod.
Mire jó, hol találkozol vele
OAuth-t használ minden „Bejelentkezés Google-fiókkal” típusú gomb, és ez az út akkor is, amikor egy eszközt (például egy Search Console MCP-szervert) összekötsz a saját Google-fiókoddal. Az első jóváhagyás után az eszköz eltárolja a tokent, és később újra felhasználja.
Pontosan nézve az OAuth hozzáférés-átadásra (authorization) való, nem a személyazonosság igazolására. A bejelentkezéshez használt azonosítást jellemzően az OAuth 2.0-ra épülő OpenID Connect végzi.